A gyermekszülés általában spontán módon kezdődik, megközelítőleg 280 nappal a fogantatás után, de indulhat mesterséges úton is, ha a terhesség a 42. héten túl is fennáll. A természetes szülés átlagos hossza 14 óra az első terhesség alkalmával, amely a következő terhességeknél már átlagosan 8 órára rövidül le, de ahogyan minden terhes nő és terhesség, úgy a szülések szakaszai is különböznek egymástól, mind időtartamukban, mind lefolyásukban.
A szülés első szakasza, a vajúdás, a méhösszehúzódások (köznapi nyelven fájások) megkezdődésével indul, amely a méhnyakban komoly változásokat idéz elő, és a méhnyak teljes kitágulásával záródik. Az első szakasznak két elkülöníthető fázisa van: a korai, vagy látens és az aktív fázis.
A korai fázisban a méhnyak fokozatosan vékonyodik el és tágul ki, a méhösszehúzódások pedig általában 10 percenként jelentkeznek és kb. 30 másodpercig tartanak.
/A és B=a méhnyak szorosan zárt, C=a méhnyak 60 %-ban hátrahúzódott és 1-2 cm-re kitágult, D=a méhnyak 90 %-ban hátrahúzódott és 4-5 cm-re kitágult/
A fenti képen szépen ábrázolódik a méhnyak visszahúzódásának és tágulásának a szülés első szakasza korai fázisát jellemző folyamata. Az első szakasz végére tehát a méhnyak már 90 %-ban visszahúzódott és legalább 4-5 centiméternyire kitágult, de ahhoz, hogy a baba kijusson a szülőcsatornába, 100 %-os méhnyak visszahúzódásra és legalább 10 cm-es tágulására van szükség, mely a következő, aktív fázisban történik meg.
Az első fázisban tehát a szülés kezdetét jelző méhösszehúzódások, köznapi néven jósló fájások már viszonylag szabályos időközökben jelentkeznek, de főként az első terhesség esetén mégis gyakran nehéz megkülönböztetni őket a Braxton-Hicks összehúzódásoktól, amelyek miatt a kismamák sokszor tévesen úgy ítélik meg, hogy elindult a szülésük.
Természetesen, hogyha a kismama még nem ért el a terhessége 37. hetébe és ennek ellenére a szülés kezdeti jeleit véli tapasztalni, azonnal hívnia kell orvosát, ha nem éri el telefonon, és nem kap mástól segítséget, akkor be kell mennie a kórházba ellenőrzésre, de ha végképp pánikba esik, a mentőket is hívhatja.
Ha megnövekedett nyákos hüvelyváladék folyását tapasztalja a fájások mellett a kismama, vagy akár fájások nélkül is (!), amelyben időnként gyengén színezve vér is megjelenik, az még teljesen normális, harmadik trimeszterbeli terhességi állapot. Ha azonban nem véres elszíneződést, hanem vér megjelenését, vagy a magzatvíz folyását tapasztalja, ugyancsak a fentiek szerint kell eljárnia, akkor is, ha még nincsenek valódi méhösszehúzódásai, csak az azt előkészítő Brixton-Hicks összehúzódások.
Ha a kismama az első gyermekével terhes, és a méhnyak még nem tágult megfelelően ki, ez az első, korai fázis 6-12 óra hosszat is eltarthat, de lehet még hosszabb is, vagy jelentősen rövidebb. Általában azoknál a kismamáknál, akik aktívan sportoltak a terhesség előtt és részt vettek kismama tornán is, a szülés első szakaszának korai fázisa jóval rövidebb lehet, mint 6 óra. Másodszorra, vagy többedik szülésnél a korai fázis szintén jóval rövidebb szokott lenni, mint 6 óra, ilyen esetekben mindig ajánlatos a várandós mamának már korábban a kórházba érkeznie.
Az aktív fázisban a már kb. 4 cm-esre tágult méhnyak elkezd gyorsabban tágulni, a méhösszehúzódások, vagy jósló fájások hosszabbakká, erősebbekké és egyben gyakoribbakká is válnak: már ötpercenkénti gyakorisággal jelentkeznek és legalább 40-60 másodpercig eltartanak. Előfordul olyan eset is, hogy a kismama méhösszehúzódásai 5 percnél gyakrabban érezhetőek, de mérsékeltebb fájdalommal járnak és kevesebb ideig tartanak, mint 1 perc, és mégsem indul meg a szülés.
A szülés első szakaszának aktív fázisában az események bizony hamar „felpöröghetnek”: általános szabály, hogyha a jósló fájások szabályos időközönként jelentkeznek és eltartanak legalább 60 másodpercig, akkor a kismamának már a kórházban a helye! Előfordulhat az is, hogy a fájások olyan gyakorisággal jelentkezhetnek, és olyan erősek lehetnek, hogy a leendő anya sokszor már nem is képes beszélni róluk.
A méh kitágul egészen 10 cm-ig, ami bizony már az aktív fázisnak is a végét jelzi (8-10 cm között már ún. átmeneti állapotnak is nevezik, mivel átmenet a terhesség állapota és a szülés megtörténte között). A baba „leszáll”, azaz teljes testével a szülőcsatorna irányában helyezkedik el, normális esetben fejjel lefelé.
A szülőszobában ilyenkor a szülésznő (bába) az orvos ellenőrzése és utasítása alapján már gyengéden, vagy erősebben tágíthatja kezével a méhnyakat. Erre különösen akkor van szükség, ha a természetes jósló fájások (méhösszehúzódások) két-három percenként jelentkeznek, ilyenkor már a szülést komplikálhatja, ha a méhnyak nem eléggé tágul ki spontán módon.
Általánosságban elmondható, hogy kb. 4-8 órán keresztül tart a szülés első szakaszának aktív fázisában, amíg a 4 cm-re kitágult méhnyak eléri a teljes, 10 cm-es tágultságot, - különösen, ha a kismama az első gyermekét várja. Természetesen ez az időtartam csak akkor számít általánosnak, ha a szülést nem mesterségesen indítják meg oxytocin hormoninjekció beadásával, vagy ha a kismama nem részesül epidurális fájdalomérzéstelenítésben. Az oxytocin hormoninjekció beadása általában felgyorsítja az aktív fázist, míg az epidurálás inkább meghosszabbítja annak időtartamát. Itt is igaz, hogy ha az anya hüvelyen keresztüli szüléssel már világra hozott korábban egy gyermeket, a második (és többedik) szülésekor ez az aktív szakasz nagyon rövid is lehet.
Az aktív szakasz természetesen erős fájdalmakkal is járhat (bár nem mindenkinél), amit nem annyira a méh összehúzódásai, mint a méhnyak tágulása okoz. (Ez a fájdalom jellegében hasonlatos ahhoz, amit egy nő akkor érez, amikor menstruációja megindul, hiszen a méhszájnak akkor is ki kell nyílnia, tágulnia egy picit, hogy a nyálkahártya távozhasson a méh üregéből).
Ha nem történik mesterséges fájdalomcsillapítás, az ún. relaxációs technikák enyhíthetik a kismama fájdalmát: légzéstechnika, vizualizáció, de ha a férj (apa) is a vajúdó kismama mellett van, az aktív fázis során sokat segíthet az ő figyelmessége is. Egy gyengéd masszázs, simogatás és kedvesség mind-mind nyugtatólag hatnak és fájdalomcsökkentő hatással bírnak. Természetesen, ha a kismama már a szülőszobában van az aktív fázis során, ott a szülésznő és az orvos támogató, megértő, gyengéd és segítőkész viselkedése is sokat segít.
Ha a fájdalom elviselhetetlenné válik a kismama számára, akkor szisztémás (gyógyszeres), vagy epidurális fájdalomcsillapítás alkalmazása válik szükségessé.
Az aktív szakasz az ún. átmenet fázisával ér tulajdonképpen véget és kezdődik meg maga a szülés második szakasza: ebben a fázisban tágul a méhnyak 8-10 cm közötti szélességűre és ez a legintenzívebb fázis. A jósló fájások általában nagyon erősek, kb. 2 percenként jelentkeznek és egy percig, vagy picit tovább tartanak, és előfordulhat, hogy ilyenkor az anyánál izomrángások, vagy remegés is fellép.
Mire az átmenet fázisa befejeződik, a baba feje már picit az anya medencéjében van. Ekkor a szülő nő végbél tájéki, a székelési ingerhez hasonlatos nyomást kezdhet érezni, néhányan pedig spontán módon „nyomni” kezdenek. Rendszerint ekkor már elég sok véres váladék ürül a hüvelyből. Sajnos néhány baba korábban „leszáll” a szülőcsatorna irányába és ezzel a mamáját arra ösztönzi, hogy az spontán nyomó mozdulatokat végezzen, pedig a méhnyak még nem teljesen tágult ki. Ilyenkor hasznos az említett szülésznői beavatkozás, azaz a kézzel történő tágítás végzése.
Az átmeneti fázis néhány perctől néhány óráig tarthat! Tapasztalatok alapján azonban nagy a valószínűsége, hogy a már gyermeket szült (hüvelyen keresztül) nőnél ez inkább az előbbi időtartamot éri csak el.
